Gabor Csontos 2014.04.05. 20:00

Kör vagy négyzet?

Szerintem ez az egyik leghülyébb kérdés,amit valakinek feltehetünk.Habár értelmetlennek tűnhet,de emellett nagyon hasznos is tud lenni. Van nehány alternatíva,ami válaszként felmerülhet. Megpróbálok néhányat felvázolni,hátha tudok sokféle ember agyával gondolkodni.

  1. A négyzet
  2. Nem tudom
  3. Fogalmam sincs
  4. Mindkettő
  5. Egyik sem
  6. A kör
  7. Nem meghatározható
  8. Attól függ

Szerintem miután mindenki kiválasztotta a számára legszimpatikusabb megoldást,meg is osztom veletek a "titkot". A kérdés kiválóan alkalmas arra,hogy kiderítsük az általunk megkérdezett személyről,hogy mennyire képes döntéseket hozni és azt milyen módon teszi.

És akkor pedig hatalmas dobpergéssel az idegeket pattanásig feszítve jöhet a válaszok elemzése.

  1. Első válasz,avagy a négyzet: ez egy abszolút jó válasznak számít,hiszen a megkérdezett a meglevő ismereteire vagy információira alapozva hozott egy döntést egy első hallásra nem túl nagy jelentőségű kérdésben. Ezen válasz alkalmazásánál az esetek többségében feltételezhetjük a döntési kompetencia meglétét. Egyedüli kockázata,amennyiben a válaszadó magabiztosan blöfföl és erre a hirtelen döntéshozatalra csak speciális körülmények között - például állásinterjú alkalmával - képes.Hogyan is tudnánk kiszűrni az automatikus magabiztosság veszélyét? A válaszadást követően azonnal próbáljuk meg eltéríteni a partnerünket: négyzet? De én a kört szeretem! Amennyiben eltéríthető a válaszadó,abban az esetben a korábbi válasza csak és kizárólag a magabiztosságnak vagy a helyzetnek köszönhető. Megvolt a kérdés,próbáltunk téríteni,de nem sikerült. A legjobb eset. Azonnali megerősítés szükséges,hiszen nagy valószínűséggel ezen körülmények között kihozhatjuk partnerünkböl a maximumot és későbbi kérdésekkel felmérhetjük,hogy hol találhatóak a határai(Persze attól még,hogy sikerült más irányba terelni ne becsüljük le,hiszen lehetséges,hogy más területen nagyon erős kompetenciákkal rendelkezik,de erről majd csak később).
  2. A totális csőd jele és azon emberek jellemző válasza akik a kétségbeesett arcukka kiválóan tudják fokozni bennünk azt az érzést,hogy döntésképtelenek (egyébként ezekre a válaszadókra valóban jellemző,hogy a döntésre való alkalmatlanságot és a bizonytalanságot nagyon erős gesztikulációval,kézmozdulatokkal vagy testtartással is megpróbálják fokozni,ezzel is jelezve,hogy "légy szíves ne terhelj,akkor sem fogom tudni"). Talán ez az egyik válasz amit nagyon nem is lehetne vesézgetni. Azonban kevés olyan beszélgetés van amit ennyivel le lehetne zárni,illetve azért fontos azt is tudni,hogy egy kérdésből és valaszból nem lehet meghatározni a partner következő éveit. Az ilyen válaszadók igaz,hogy döntésképtelenek,de kiváló csinovnyikok,tehát alkalmasak arra,hogy monoton,mennyiségi munkát végezzenek. Azonban mindig tartsuk szem előtt,hogy időben át kell őket képezni a sárga gomb nyomogatásáról a piros gomb nyomogatására,ami bizonyos esetekben akár sok energiát is igényelhet.Az pedig már a saját döntésünk,hogy mennyi időnként szükséges az átképzés és,hogy mennyi energiát szeretnénk befektetni.
  3. A harmadik eset igazából nem okoz számunkra nagy nehézséget,ugyanis ezen típusú emberek még a lehetőségét is elvetik annak,hogy agyukat gondolkodásra használják.Ezért ők azok,akikkel érdemes is általában lezárni a beszélgetést,hiszen a legkevésbé képesek a kreativitásra,a termelékenységre és az önállóságra.
  4. A "mindkettő" hívei általában kicsit komplexebb személyiségek.Ez a válasz inkább elkötelezettségi problémákat rejt,ami jelentheti azt is,hogy később tud a fenti - vagy bármilyen egyéb kérdésben - döntést hozni,mégis alkalmatlan arra,hogy elkötelezett legyen mellette ezáltal azt szenvedélyesen képviselje.Az ésszerűség azonban azt diktálja,hogy ezek az emberek kiválóan alkalmasak arra,hogy középszintű feladatokra képezzük őket és a szervezetbe belegyúrjuk,hiszen a véleménye formázható és amennyiben lát egy célt vagy vezéregyéniséget maga előtt akkor szívesen beáll a sorba.Azt sem szabad elfelejteni,hogy ezen típusú válaszadók esetében még meg van az esély arra,hogy markáns vélemény,ezáltal döntéshozatali képesség alakuljon ki.
  5. Ezek a válaszadók elsőre nem sokban különböznek az előzőektől.Azonban egyáltalán nem mindegy,hogy valaki miért nem tud pillanatnyilag értelmes választ adni a kérdésre.Az aki egyiket sem választja és ezért az "egyik sem" választ ad,sokkal inkább fél az adott válasz következményeitől míg a korábbiakban részletezett válaszadók pillanatnyilag nem tudnak dönteni valamilyen külső tényező vagy saját tudásuk miatt.Amíg az előző típust ki lehet billenteni illetve lehet formázni,addig a jelenleg elemzett típust nagyon nehéz elmozdítani,mert a félelem általában egy önálló és saját magunk által generált érzelem.Ez hasonló mint a tűzoltók munkája: nem mindenki alkalmas arra,hogy bemenjen sötét,füstös,forró helyekre (és itt nem az éjszakai bárokra gondolok).Ezt a típust nyugodtan engedjük el,hagyjuk meg neki a korábbiakban már említett "piros-sárga gomb" típusú munkákat,de csak és kizárólag felügyelet mellett.
  6. A kör esetében ugyanaz a helyzet,mint azoknál akik a négyzetet választották.Persze lehet számunkra egyébként tényleg szimpatikusabb a másik forma,de ettől még ne hagyjuk,hogy elfogultak legyünk :)
  7. Nos ez az a típus aki hasonló az 5s-ös típushoz,azonban itt is van egy alapvető eltérés annak ellenére,hogy egyébként ugyanúgy alkalmatlan ez az embertípus a döntéshozatalra.A különbség pedig az,hogy ezen emberek általában látszólagos magabiztossággal és ál-szakmaisággal próbálja álcázni az általunk vizsgált kompetencia hiányát.A probléma ezen típusú emberekkel alapvetően az,hogy attól függetlenül,hogy alkalmatlanságuk tudatában vannak,mégis bátran bevállalnak egy felelős pozíciót és folyamatosan álcázzák és tagadják alkalmatlanságukat.Természetesen a magabiztosságukból fakad az is,hogy hajlamosak a végsőkig kötni az ebet a karóhoz és ezáltal nem is akarnak fejlődni tanulni.Hatalmas kockázat az ilyen emberek integrálása a csapatunkba,hiszen ez komoly feszültséget okozhat illetve komoly széthúzást is eredményezhet a szakmai egyenlőtlenségek miatt.
  8. Ajjajjjj....Az egyik legproblémásabb és legnehezebb elemezhető eset az "attól függ".Ez egyébként a mérnökökre jellemző klasszikus válasz.Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy könyvvel ami a babák viselkedésével foglalkozik és azóta van egy kedvenc fogalmam ami a mérnökökre is kiválóan ráillik. Ez pedig nem más,mint a kontrafaktum.A nem professzionális megközelítésből tekintve ez igazából a "mi lett volna,ha" "mi történt volna" és ehhez hasonló kifejezésekre vonatkozik.A babák nagyon sokáig csak a pillanatban gondolkoznak és nem kötik össze a pillanatnyi eseményeket később esetlegesen bekövetkező vagy éppen teljesen esélytelen eseményekkel,tényekkel.Ez az amire egy mérnök nem képes és már a kérdést követő pillanatban azon gondolkozik,hogy attól függ melyik esetben.Lerajzolni kell vagy megmérni?Gurulnia kell vagy stabilnak maradnia?Mihez kell kevesebb technológia?És ezt még lehetne tovább ragozni.Ezek a típusú emberek szintén alkalmatlanak arra,hogy gyors és reális döntést hozzanak,figyelembe vegyék,hogy egy ilyen jellegű kérdés esetében teljesen felesleges a mély szakmai vagy egyéb elemzés.Ebből is fakad az,hogy a mérnökök sok esetben nehezen kezelik a beosztottjaikat,hiszen szélesebb elemzés szükséges ahhoz,hogy feladatokat osszanak ki,fegyelmezzenek vagy értékeljenek.Ez nagyjából azt jelenti,hogy ezek a típusú emberek jól kommunikálnak például külső partnerekkel,alkalmasak arra,hogy elemzéseket végezzenek vagy technológiai értelemben segítsék a munkatársakat,de semmiféleképpen se terheljük őket a döntéshozatal démonával.

Remélem,hogy ismét sikerül néhány hasznos információt szemezgetni a fenti irományból és ne felejtsétek el,hogy a fenti kérdéseket a saját környezetetekre kell adaptálni és mindig figyelembe kell venni az aktuális körülményeket.

Szólj hozzá!

Gabor Csontos 2014.04.01. 20:39

Soft pressure

Nem vagyok egy tapasztalt blogger. De azért próbálok megosztani jó néhány olyan dolgot veletek, amit eddig tapasztaltam és úgy gondolom, hogy sokaknak hasznos lehet.

Van pár dolog amitől, fogalmazzunk úgy, hogy feláll a szőr a hátamon és vannak olyanok, amik lelkesíteni tudnak. Mivel úgy gondolom, hogy a jó hangulat vagy az úgynevezett "flow" élmény sokkal fontosabb az életben és a munkában, ezért inkább a negatív dolgokkal kezdeném. És, hogy miért is? Mivel a legfontosabb az, hogy felismerjük az összes negatív tényezőt - legyen szó a családi életről vagy a munkahelyünkről - és azokat némileg rendszerezzük is. Így el tudjuk azt érni, hogy a jövőben felmerülő problémák egy részét már el is kerüljük. Tehát legelőször keresünk, felismerjük, rendszerezzük és amik ellen lehet tenni, azok ellen azonnal teszünk is - így egy kis előnyt kovácsolva - amiket pedig nem lehet azonnal megoldani, azokra pedig megoldásokat keresünk. Haladéktalanul! 

Miért is van ez kiemelve? A legelső dolog, amit nagyon utálok az az akár egyszeri vagy folyamatos odázás. Jó néhányszor észrevettem már, hogy általában az emberek azokat a dolgokat odázzák, amikhez nincs kedvük - micsoda logika, igaz. Nem feltétlenül amiatt, mert nincs meg hozzá a tudásuk vagy éppen a képességük a probléma megoldására, hanem sokkal inkább azért, mivel egy monoton vagy időt igénylő megszokott feladatról van szó. Sajnálom, de ezeket is ugyanúgy meg kell csinálni. Tetszik, nem tetszik, ez van! Persze könnyű azt mondani, hogy meg kell csinálni, de hogyan is kényszerítsük rá a munkatársainkat arra, hogy elvégezzék a feladatot különösen, ha még csak nem is vagyunk a főnökük. Nos a legutolsó eset a legnehezebb. De egy megoldás van. Ezek olyan klasszikus helyzetek, amiket csak folyamatos, ám lágy nyomásgyakorlással - soft pressure - lehet megoldani. Persze lehetne ellentmondásosként is értékelni a módszert, hiszen nehéz értelmezni. De a lágy nyomásgyakorlás egy nagyon érzékeny módszer, ezért sokkal inkább követel jó emberismerő és emberi kompetenciákat, mint szakmai alapokat. Ez a módszer csak és kizárólag a kommunikáció eszközeit használja, hiszen nem alkalmazhatunk egyéb, úgynevezett menedzseri eszközöket - mint például jutalmazás, megrovás, stb. De a megfelelő kommunikációval kiváló eredményeket tudunk elérni. Nagyon fontos, hogy felismerjük, hogy a másik fél személyisége mit kíván meg, illetve milyen szervezeti illetve szakmai viszony van közöttünk és ennek megfelelően megtenni az első lépéseket. Amennyiben a főnökünkről vagy egy olyan munkatársunkról van szó, aki a szervezeti diagram szerint magasabb pozícióban helyezkedik el, akkor nagyon fontos a fokozatosság. Hiszen egészen érdekes helyzetet teremthet az, ha például a főnökünk nem küld át egy e-mailt és azonnal lerohanjuk. Érdemes a lehető legenyhébb módon kérni és sugallni az alázatosságot, de mindenféleképpen jelezni, hogy az ő általa ígért vagy általunk kért dolog a munkánkhoz nélkülözhetetlen (itt azért zárójelben hozzátenném, hogy vannak olyan esetek, amikor érdemes egy kicsit blöffölni, hiszen sokszor nehezebb egy munkát megszakítani várakozás miatt, majd pedig újrakezdeni). Szóval nagyon fontos, hogy nyomást gyakoroljunk, minden esetben fokozatosan, külön figyelni erre, amennyiben a vezetőnkkel kommunikálunk. Persze a nyomásgyakorlás nem merül ki ennyiben, mivel ez csak a kezdet. Fontos a folyamatosság, mert eredményt csak a következetes kérésekkel lehet elérni. A fokozatosság természetesen nem az egyszeri kérések időtartamára vonatkozik, hanem minden alkalom hordozza tovább az erősebb nyomásgyakorlás lehetőségét. Érdekes kérdés lehet még ezen a területen még a gyakoriság meghatározása. Erre még csak értelmes tanácsot sem lehet adni csak és kizárólag iránymutatás alkalmazható. Megítélésem szerint még az is elfogadható, amennyiben a beosztott 5 percenként emlékezteti a főnökét, amennyiben nem lát hajlandóságot az együttműködésre vagy a munkáját nem értékelik annyira fontosnak. Talán ez lehet az a pont, amit nem érdemes átlépni.

Persze a fentiek mellett még mindig ne feledjétek:

Alázatosság=Eredményesség

Címkék:munkahely főnök bosszantó nyomás Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása